Minden ember egzisztenciájának lételeme a pénz. Pénzből tudunk ételt, ruhákat, olyan dolgokat venni, amikre szükségünk van.  Egy normál kereső embernek nem is kell nélkülöznie ezeket a dolgokat.

Ám sajnos hajlamosak vagyunk mindig egyre és egyre többet akarni. Már nem elég az ami van, sokkal több kell. Ez is meg az is. Nagyon jó példa erre a gazdag vagy jómódú emberek, akik a már így is meglévő millióik mellé még többet akarnak felhalmozni (persze tisztelet a kivételnek).

Az ilyen emberek nem tudják megtalálni a boldogságot pénz nélkül. Nem tudják jól érezni magukat anélkül, hogy nem költenének valamire. Például van aki megszokta, hogy minden nyáron külföldre megy nyaralni, Spanyolba, Olaszba, vagy Angliába. Neki már egy szimpla balatoni kiruccanás nem okozna örömet, mert az olyan mintha lejjebb adna. Pedig a Balatonon ugyanúgy tudna koktélt inni, fürödni stb. Sokan vannak akik még ott se voltak soha.

Mindig egyre feljebb és feljebb akarunk törni, amivel nincs is semmi baj, ha tudjuk hol a határ. Az egyik ismerősömnek, nevezzük Margaretnek, rendeztek a kollégáik egy kis meglepetésbulit, amire a jómódú barátnője is meg lett hívva. Mikor vége lett a bulinak a jómódú barátnő teljesen kiakadt, hogy neki soha senki nem rendezett még ilyen szuper kis meglepi bulit. Pedig olyan gazdagok a csaj szülei is, bármit megkap a világon amit csak szeretne. Viszont van amit nem lehet pénzzel megvenni. Az ilyen értékeket, legyen ez akár egy meglepetés buli, egy évforduló, vagy pletykázás a legjobb barátoddal, nem lehet megvenni és nagyon meg kell becsülni. Az aki ebben a "sárkánykórban" szenved, soha nem elégszik meg semmivel, ezért nem csoda, hogy sokszor kimarad az életükből az ilyen fajta szórakozás, élmény. Az egész életet egy versenynek fogja fel ( "Jajj, a szomszédnak megvan a legújabb iPhone, akkor én szerzek egy sokkal jobbat, sőt kettőt veszek belőle" vagy "A munkatársam Svájcba utazott? Akkor én kimegyek Amerikába") Mérhetetlenül féltékenyek lesznek, és addig nem nyugszanak, amég meg nem kapják amit akarnak.

Sajnos magamon is tapasztaltam már ezt a fránya kórt, mégpedig amikor szülinapomra rengeteg pénzt kaptam rokonoktól, barátoktól, innen-onnan. Temérdek pénz volt a kezemben, és hiába tettem be gondosan a bankba, a végén csak elköltöttem mindet. És még azt se tudom mondani, hogy hasznos dolgokra. Vettem belőle egy felsőt, ami igazából jó vétel volt, de elgondolkodtam, hogy a felsőhöz kéne venni egy szoknyát is ami jól megy hozzá. De a szoknyát mégsem hordhatom sportcipővel nem? Vettem hozzá egy magassarkút is. Ennek után már egy hozzávaló ékszeren gondolkoztam, és meg is vettem. Utána jött a táska, amit szerencsére nem tudtam megvenni (amit kinéztem) mert elfogyott. És amikor a napszemüveg volt soron, a bankkártyám teljesen kimerült, úgyhogy azt sem tudtam megvenni. Mi a francért akartam én a tél közepén napszemüveget venni? Ez járt a fejemben, mikor átgondoltam a dolgot. És tényleg köd volt a fejemben, csomó mindent meg akartam venni, aminek igazából értelme nem sok volt, mert van ruhám és mondjuk spórolhattam volna az egyetemi évekre, vagy akár egy kisebb nyaralásra. De nem, én elszórtam az egészet, mert elszaladt velem a ló és nem vettem észre magam. Ráadásul ilyenkor az ember könnyen befolyásolható. A barátnőm rávett, hogy vegyünk egyenpulcsit, mert az milyen menő. Hát ja, azóta is ott áll a szekrényben. Szóval nagyon gondoljátok át:

• fogom használni a jövőben?
• tényleg szükségem van erre?
• mi történne, ha nem venném meg?

Igen, néha megesik mindenkivel, hogy elkapja a sárkánykórt, de ha tudatosan odafigyelünk rá, kilábalhatunk a "betegségből". Először is muszáj felismernünk, és elismernünk, hogy igen túlzásba estem. Ilyenkor jó, ha ott van mellettünk valaki, aki erre figyelmeztet. Az is segíthet, ha pszichológussal, vagy ha azt nem, akkor egy baráttal, ismerőssel, családtaggal beszélünk a dologról.

Próbáljuk meg élvezni az életet, hogy van aki hazavár bennünket, van aki szeret minket. Nem attól fognak megbecsülni, hogyha bejárod egész Európát, vagy mert neked van a legmenőbb kocsid. Élvezzük azt a pillanatot, melyet a családdal tölthetünk, és nevessünk minél többet, akár egy erdei kirándulás keretében, vagy bent a városban. A helyszín nem lényeges, sokkal inkább, hogy mennyire tudjuk értékelni azt amink van. És nem érdemes azon bosszankodni, hogy mije van a másiknak, mert nincs olyan, akinek mindene megvan a világon. Lehet, hogy éppen egy "meglepetésbuli" hiányzik az életéből.

A "sárkánykór" nem valódi betegség, csak én nevezem így. A cikk a személyes tapasztalataim, véleményem alapján íródott.